Alacska immár belépett azon települések sorába, ahol szalmabálákból figurák köszöntik az odaérkezőket. Sokan, sokfélét és sokféleképpen tették próbára képzelőtehetségüket. Van, akiknek tetszik van akiknek nem. Akármilyen elcsépeltnek tűnik is az ötlet, nálunk sikerült az egyik legszínvonalasabb és legjobb szalmabála-bábukat megalkotni, hála a készítők kreativitásának.

12020033_895185897233533_7252781695689123532_n

Hogyan is készültek? Nos, sokan bábáskodtak világrajöttük körül. Ki is tudhatna hitelesebben beszámolni e születés körülményeiről, mint az egyik “anyuka”, Garadnainé Elek Gizella családgondozó. Következzenek az ő szavai:

“Kiss Ottó képviselő úr felvetése volt, hogy Alacskán is szalmabábuk fogadják a településre érkezőket. Ehhez ő felajánlotta a segítségét a bálák elkészítésével és kihelyezésével. Polgármester úr a figurák kiválasztásához és kivitelezéséhez kért segítséget Krisztinától (Ujlakiné Kató Krisztina) és tőlem.

 

Fiú-lány párra és egy jelképes asztalra esett a választás. Mivel nemzeti ünnepünk alkalmából került felállításra, ezért a párt alkalomhoz illő ünnepi ruhába öltöztettük, és az asztalra nemzetiszínű szalaggal átkötött jelképes kenyér került.

 

Az elképzelés szerint a ruházat és a jelkép mindig az évszakokhoz és az eseményekhez lesz igazítva. (pl: télen Mikulás-angyalka pár, az asztalon pedig egy fenyő).

 

A tervet Krisztinával készítettük el, kiszámoltuk az anyagszükségletet, melyet én megvásároltam hozzá.  A kivitelezésben rajtunk kívül a lányom (Szemes Klaudia), két közmunkás „fiú” (Tóth Tibor és Tóth Lajos Tibor) és egy ügyes gyermek (Ilka Benjámin) vettek részt.  A gépi varrásban egy anyuka (Nagyné, Pósová Denisa) volt nagy segítségünkre. A munkálatok reggel 7-től délután 4 óráig megállás nélkül folytak. Csak így sikerült befejezni a megtervezett szalmafigurákat.

 Reméljük, hogy sokáig a helyükön állhatnak és fogadhatják a településre látogatókat, mindig az évszakhoz és az alkalomhoz illően.”

Már készen is vannak a tervek a folytatáshoz: a szüretre készülvén puttony kerül a fiú hátára, a lány kezébe szőlőfürt, az ünnepi asztal pedig rövidesen szőlőpréssé alakul át.