Alacska Története 1280-1945
Az Alacska név oklevelekben 1280 körül tűnik fel, Alacskay Zadúr leánya, Haripáni Izóth özvegye perében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy már ebben az időben faluként létezett. Annyi bizonyos, hogy ebben az időben templommal nem rendelkezett, mivel nem szerepel az 1330-as évekből származó pápai tizedjegyzékben, viszont már kialakult településre utalnak a XIV-XV. században folyó határ és birtokperek. A XV. században a huszita háború jelentett akadályt, a XVI-XVII. században pedig a török támadások bénították meg a gazdasági fejlődést. Amíg az ország kevésbé fenyegetett területén már a XV. században a szántóterület túlnyomó többségére kiterjed a háromnyomásos gazdálkodás, addig Alacskán még a XVIII. században is csak a kétnyomásos gazdálkodást ismerték.
A török támadás 1554-ben érte el Borsod Vármegye határát. Alacskát ekkor még elkerülte a veszély. A majdnem egy évszázadig tartó békés korszak idején Alacskán is kiépült az egyházszervezet, s a XVI. századtól, mint leányegyház Sajószentpéterhez tartozott. A XVI. századra a családnevek kialakulása is befejeződött. Alacska az 1550-es évek végén került török kézre. A község hódoltsági terület lett. Fülekre fizette az adót, amit a török folyton emelt, s ráadásul szolgáltatásokat is rótt a községre.
A mezőgazdaságon belül Alacskán már a XVI-XVII. században kiemelkedett a szőlőművelés. Az 1601-ben készített pecsét emblémája is bortermelő jelleget tükröz, az emblémát ugyanis címerpajzson található szőlőmetsző kés alkotja.
1771. kétszeresen is jelentős dátum a község életében. Ez évtől kezdték el bővíteni a templomot és tornyot is építettek hozzá, és ez évben kapta meg Alacska az urbáriumot. Az úrbérrendezés hatását nehéz egyértelműen megítélni, kétségtelen, hogy messze kiható jelentőséggel bírt. Az adók beszedése állandó gondot jelentett a községben. 1801-ben a falu 2 évre kapott adómentességet tűzkár miatt, 1804-ben pedig eső miatt.
Az 1848-49-es szabadságharcról csak annyit őrzött meg a szájhagyomány, hogy Alacskaiak is részt vettek benne és a cári csapatok Alacskára is bevonultak, és a község főterén borban főzték a húst. Az 1848-as törvények közül a falu életében a legnagyobb jelentőséggel a jobbágyfelszabadítás bírt.
Alacska ma bányászközségként él a köztudatban. Az első kőszénbányát 1888-ban nyitották meg. Ettől az időtől kezdve a kizárólag mezőgazdasági jellegű kisközséget egyre szorosabb kapcsolat fűzte a bányához. 1928. szeptember 1-re épült fel az új iskola, a Dr. Gróf Miklósvári Miklós Elemér által adományozott telken. A XIX-XX. század legnagyobb befolyással rendelkező birtokos családja a Miklósvári Miklós család, kiemelkedő tagjai: Miklós Gyula ( 1832-1894 ) országos borászati kormánybiztos, a Filoxéra elleni harc országos vezetője, és Miklós Ödön ( 1856-1923 ) földművelésügyi államtitkár / főrend /, aki az alacskai kastélya parkjában van eltemetve, síremlékét: Molnár-C. Pál világhírű festőművészünk tervezte meg, és készítette el.
Alacskán született 1754. december 6.-án Gelei József író, műfordító, tanár is.
