E-mail: alacska @ alacska.hu
Polgármester: Ujlaki Béla
Alpolgármester: Sulyok Barnabás
Képviselő-testület: Kiss Ottó, Mezey Attila, Nagy Lajos
Berentei Közös Önkormányzati Hivatal 3704 Berente, Esze Tamás út 18.
Berentei Közös Önkormányzati Hivatal Alacskai Kirendeltsége
3779 Alacska, Dózsa utca 7.
Jegyző: Dr. Szabó Zoltán
Aljegyző: Bogdánné Lengyel Marianna
A Község területe: 8,55km2
Népesség: 749 fő (2020.01.01.)
Alacska község Borsod-Abaúj-Zemplén megye észak-nyugati részében található Kazincbarcika és Sajószentpéter szomszédságában. Megközelíthetősége csak Sajószentpéter felől jó. A falu a Tardonnai-dombság települése. Éghajlata mérsékelten hűvös, száraz. Környezetében jelentős az erdősültség, de a természeti körülmények a mezőgazdaság számára is kedvezőek. A települést az Alacska patak szeli át.
A falu keletkezését nem lehet egy bizonyos évszámhoz kötni. Alacska legrégibb birtokosáról, az Alacskay-családról kapta a nevét. Az Alacskay család kb. 5 évszázadon át volt birtokos Alacskán. Az Alacska név már a XIII. századi forrásokban is szerepelt, mint birtok. Kialakult településre utalnak XIV-XV. században folyó határ és birtokperek. A falu határát Parasznyával kapcsolatban, 1341-ben az egri káptalan útján rendezték. Alacskát sem hagyták érintetlenül a csehekkel és a törökkel vívott harcok. A háborúk következtében nagymértékű volt a lakosság számának csökkenése.
Alacska az 1600-as évek elejére lett református falu. A középkori kőtemplom a megszaporodott számú gyülekezet számára kicsinyek bizonyult, ezért 1650-ben újat építettek. 1761-71 között nyerte el a mai formáját. A tornyot 1792-ben építették hozzá. A templom műemlék. A falu másik nevezetessége a Miklós Gyula által építet kastély. A Miklós család ideje alatt lótenyésztés folyt a birtokon és intenzív szőlőgazdálkodással is foglalkoztak, helytörténeti kutatások azt valószínűsítik, hogy Magyarországon itt Alacskán a Miklós-birtokon készítettek először konyakot. Alacskai borok az 1900-ban megrendezett Párizsi Világkiállításon is Aranyérmeket nyertek.
Alacskán a XIX. század végén és a XX. század elején a férfilakosság a bányákban dolgozott, a fehérnép kézművességgel és „piacozással” kereste a pénzt. Fontak, szőttek, s a felesleges árút a piacon értékesítették, csakúgy, mint az erdő gyümölcseit, növényeit, az általuk termelt gyümölcsöket, zöldségeket, és a tenyésztett állatokat.
Napjainkra minimálisra csökkent a gabonatermesztés, a szőlőművelés és az állattartás is.
1998. augusztus 20-án Helytörténeti Gyűjteményt avattunk, mely előzetes bejelentkezés után látogatható. Községünkben sikerült megmenteni az iskolát, amely a Miklósvári kastélyban van, melynek parkjában kapott helyet az óvoda épülete.
A szőlőtermelő múltra való emlékezés céljából 1999 óta május elsején borverseny zajlik a faluban. 2013-ban megrendezésre került az első Nyitott pincék napja rendezvényünk, ami az alacskai bor- és pincekultúrát hivatott népszerűsíteni.
Működik két tánccsoportunk, és Alacskai Hírmondó címmel újságunk is megjelenik.
