Óvodánknak és iskolánknak is egyik fő feladata a környezetvédelemre, közvetlen környezetünk megismerésére, megszerettetésére való nevelés. Ebben a szellemben kezdtünk táboroztatni kb. 20 éve. Akkor még Megyaszóra jártunk két kazincbarcikai óvodával együtt. Tíz éve táborhelyet változtattunk és azóta az Aggteleki Nemzeti Park területén fekvő Jósvafőre járunk minden évben.
Az elhelyezés a régi parókia épületében történik, mely összkomfortos és hatalmas udvara van. (A festői környezetről nem is beszélve.) A gyerekek napi háromszori étkezésben részesültek a Jósva étteremben, a tízórait és uzsonnát pedig mi biztosítottuk nekik.
Az idei volt az első alkalom, hogy kimondottan a mi intézményeink gyermekeit vittük, és ezt így is szeretnénk folytatni.
Június 29-én indultunk a nagy útra. Út közben két kitérőt tettünk. Először Rudabányán látogattuk meg az Érc- és Ásványbányászati Múzeumot, aztán Aggteleken horgonyoztunk le a bazársornál és játszhattak a csemeték a játszótéren. Innen már egyenese a táborhelyre mentünk, berendezkedtünk a hétre, majd vacsora.
Kedden a reggeli torna, és reggeli után megismerkedtünk a Fürkész tanösvény feladataival, vidám hangulatban érkeztünk az erdei játszótérre, ahol már várt a tízórai. Hazafelé mindenki vitt egy darab rőzsét, hozzájárulva ezzel a csütörtöki szalonnasütéshez és tábortűzhöz. Ebéd után a helyi lelkész, Mező Arnold bemutatta nekünk a község templomát, mesélt annak történetéről, majd Mezey Martina és Bacsó Martin egy kis koncertet rögtönzött nekünk, bemutatva ezzel a templom csodálatos akusztikáját.
Ezután szabadon játszhattak a gyerekek, lehetett kötelet mászni, röplabdázni, futballozni, tollaslabdázni, a táncos lábú lányok gyakoroltak a színpadon a csütörtöki „fellépésre” és volt, aki visszavonult egy kicsit pihenni a szoba hűvösébe. 5 óra körül hozzákezdtünk a krumpli lángos sütéshez. Az előkészített, kiadagolt tésztát mindenki maga sikálta és amikor megsült, ízlés szerint ízesítette lekvárral, zsírral, aztán jó ízűen elfogyasztotta. (Volt, aki többször is.)
Szerdán a reggeli teendők után, újra útnak indultunk, célunk a Baradla barlang Jósvafői ágának bejárata volt. 10 órakor indult a túra, ahol megcsodálhattuk a csodálatos cseppkőképződményeket, a teljes csendet, a teljes sötétséget, valamint a túravezető a barlang bemutatása mellett beszélt az ottani élővilágról. Túránk végeztével hazafelé megint rőzsegyűjtés, ebéd, fagyizás és a kihagyhatatlan pancsolás a patakban, Ami hogy érdekesebb legyen, meg lett fűszerezve egy kis papírhajó úsztatással.
Csütörtökön nagy izgalommal ébredt mindenki, hiszen jött a várva várt program, a sétakocsikázás és lovaglás. Kikocsiztunk a hucul méneshez, megsimogattuk, akit meg lehetett, visszaérkezéskor pedig mindenki meg is ülhette a lovakat. Délután előkészítettük a tűzrakó helyeket, illetve a tábortüzet és vártuk a vendégeket, hiszen családi délutánt terveztünk. Örömünkre elég sok hozzátartozó látogatott meg minket, akikkel elsétáltunk a Jósva patak forrásához és megnéztük a tengerszemet.
Este szalonnasütés, produkciók a színpadon, majd tábortűz és beszélgetés zárta a napot. Eljött az utolsó reggel a táborban. Délelőtt, amíg főtt a gulyás a szülők segítségével, a gyerekekkel ellátogattunk a Kúria Oktatóközpontba, ahol Erika néni tartott egy kis bemutatót az egyik barlangot szerető kis állatról, a denevérről, majd kézműves foglalkozás keretében mindenki készített is magának emlékbe egyet. Visszaérkezés után elkezdtünk összepakolni, majd megebédeltünk a finom gulyásból, aztán fájó búcsút véve ideiglenes otthonunktól hazautaztunk.
Hogy ez a tábor ilyen jól sikerüljön, sok segítségnek köszönhető. Nagy segítség volt Önkormányzatunk, Kiss Ottó képviselő úr anyagi támogatása. A kulináris élmények fokozásához nagymértékben hozzájárult Kacsur József, Orosz Miklós és Drótos József Sajószentpéteri vállalkozó. Nagyon köszönjük polgármester úrnak és feleségének, Kató Krisztina tanító néninek és a szülőknek a rengeteg finomságot. Köszönjük a Berentei Önkormányzatnak, hogy utazásunkhoz biztosította a buszt, ezzel jelentősen csökkentve a költségeket, és én személy szerint köszönöm Zoltai Istvánnénak és Tóthné Németh Krisztinának az egész heti munkájukat.
Remélem jövőre is hasonló élményekkel gazdagíthatjuk iskolásainkat, óvodásainkat.
Mezey Attila