Ha a faluból felnézünk a temetőre, először talán nem is tudjuk, mi az, ami furcsa, mi az, ami megváltozott a télen. Szeretteink nyughelyét felkeresvén még szembetűnőbb a változás, többször megállunk tájékozódni, szétnézni.
A temetődomb képe teljesen megváltozott. Az egész terület meg lett tisztítva az akácosoktól – meg attól a rengeteg szeméttől, amit a gaztenger jótékonyan eltakart -, a bokroktól és a száraz fűtől.
A nyáron sokan elégedetlenkedtek, mert nem találták megfelelőnek a temetőkert gondozását, a sírok közötti területek tisztántartását. A korábbi években az egyházközség által meghirdetett temetőtakarítások is elmaradtak, a természet pedig elfoglalta, ami az övé (sőt még egy kicsit többet is talán).
A település képviselő-testülete úgy döntött, hogy felajánlja segítségét az egyházközségnek.
Az önkormányzat által a közmunka- programban foglalkoztatott harminc ember közel másfél hónapi munkája van abban a rendben, amit a temetőn láthatunk.
Nemcsak a változás hatalmas, a munka is az volt.
Az akácos, az alatta és a bokrok alatt meghúzódó szemét el lett takarítva, összegereblyézve és elégetve. Egykori koszorúk maradványai, kidobott mécsesek, flakonok kerültek elő a gazból, de olyan régi sírok is, amelyeknek a létezéséről eddig nem tudtunk.
Az egyházközség vezetése köszönetét fejezte ki a község vezetőinek és a munkában részt vevő valamennyi közmunkásnak.
Mi pedig reméljük, hogy sikerül megőrizni a mostani rendet, tisztaságot.
Ne feledjük: ez rajtunk is múlik!