Ezzel a címmel került bemutatásra az első, Alacska történetét részletesen leíró monográfia a község könyvtárában. A jó hangulatú beszélgetés a Helytörténeti gyűjtemény megtekintésével folytatódott, mintegy visszautazván az időben, az idősebb embereknek felidézvén a fiatalságukat.

konyv3 konyv4 konyv5 konyv1

Sok régi történet került elő az emlékek tárházából, melyet örömmel és érdeklődve hallgattunk a gyerekekkel együtt. (Jó lenne ezeket a kedves, régi emlékeket összegyűjteni és egy külön kiadványban megjelentetni. Ez a gondolat ötlött fel többünkben is.)

A kiadvány az “Aki múltját nem ápolja, jövője sincsen” című pályázat segítségével jelenhetett meg. (Azonosító szám: VF/3148/1/2013) A könyveket minden családhoz eljuttatja az önkormányzat – egy kis meglepetéssel együtt – még a karácsonyi ünnepek előtt.

Az alábbiakban egy könyvajánlást olvashatnak, melyben könyvtárosunk, Fábián Zoltánné Almási Györgyi osztotta meg gondolatait a könyvbemutatón megjelenteknek.

konyv2

Tisztelt Polgármester Úr, Vendégeink, Érdeklődő Lakótársak!
Engedjék meg, hogy a Községi Könyvtár nevében köszöntsem önöket. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen nem csak helyi érdekeltségű, de környező településeket is érintő kiadványt mutathatok be itt önöknek.
Igaz, nem születésemtől fogva élek ezen a településen, de helyi kötődésem van édesapám révén, és bár évekig nem laktam itt, de már 3 éve itthon vagyok és dolgozok ebben a községben,ezért a településért.
Gyermek és ifjú korom nagy részét itt töltöttem, ebben a zsákfaluban, ahonnan még a meszes is visszafordult, nagyon sokat kirándultunk annak idején a környező erdőkben, mezőkön, nagyon sok emlék él bennem ezekből az időkből, és amikor ezt a könyvet a kezembe fogtam,és olvastam,szinte újra éltem azokat az eseményeket,élményeket. Előjöttek olyan képek, már az élők sorából eltávozott emberekkel való közös események, és részemről azért szökött könny a szemembe, mert elmúltak ezek az idők, de örülök, hogy itt élhettem meg őket, ismerhettem a régi öregek közül sokakat, hallgathattam tőlük történeteket, tanulhattam tőlük, láthattam a paraszti élet örömeit és bánatait, eredményeit és veszteségeit, áldozatait. Együtt örülhettünk, dolgozhattunk, sírhattunk, ha úgy hozta a sors. Remélem, ha majd elolvassák ezt a könyvet, hasonló érzések, élmények tolulnak fel önökben is, és talán leülnek újra egymással a lakótársak beszélgetni, adomázni, elámítani a kisgyerekeket a régi történetekkel.
Nyilván azok, akik itt élnek és éltek régebben is, más szemmel fogják forgatni, olvasni, mint egy kívülálló, mert a falubeliek nem csak a száraz adatokat látják a sorokban, hanem a mögötte lévő történeteket, sorsokat, munkát, fájdalmat és örömet is. S, hogy mindezt, szinte az utolsó pillanatban, most a kezünkbe vehetjük, azt első sorban Polgármester úrnak köszönhetjük.

Hosszú, kitartó kutató munka árán megszületett e kis Bükk-lábi zsákfalu történeti kismonográfiája. A segítő jobbot a baráti, ismeretségi körében kereste és találta meg Polgármester úr,az alkotó páros Dr Rémiás Tibor és Szűcs Tamás történész urak személyében. A könyv bővelkedik adatokban és fényképekben egyaránt. Polgármester úr ajánlásával indul és a falu egyik emblematikus alakjának, Vasas Jánosné Szederkényi Júliának, Luluka néninek a korabeli fényképével.

Az aprólékos gyűjtő, rendszerező és feldolgozó munka során nagyon sok segítséget, dokumentumot, fényképeket találhattak az alkotók a református egyház irattárában és a helytörténeti gyűjteményben. Szinte, olyan mintha házról-házra jártak volna kutatva régi tárgyak, történetek, események után, csak ezeken a helyeken összegyűjtve találtak több hasznos információt, amelyeket még kibővítettek levéltári és más irodalmi művekben fellelt ide vonatkozó adatokkal, történelmi leiratokkal,de a személyes beszélgetések a faluban élő emberekkel,úgy gondolom,nagyban hozzájárultak ahhoz,hogy ilyen részletes,átfogó,sokrétű kiadványt hozzanak létre.

Hiszen az embereknek nem csak tárgyi emlékei vannak, hanem megtapasztalt, személyes élményei, emlékei, generációkra visszamenőleg, az öregektől hallott történetek,a helyi történelem összekapcsolódása az ország történelmével.

Kis falunk története a XII. századig vezethető vissza. A település néveredetét kutatva több lehetőség is felmerült, ezek taglalásával indul a történeti kronológia, majd számba veszi a környező földrajzi helyek, szántók, rétek, dombok, szőlők, gazdasági területek és falu részek különböző elnevezéseit, melyek nagy része szájhagyomány útján napjainkban is fennmaradt. Pl.Móka, Szurdék, Sinka, Bárnyus…stb.
Az illusztrációkat különböző birtok felmérő térképek részletei alkotják, amelyek nagyon pontos, részletes kimutatások. Ezek az adatok arra világítanak rá, hogy az itt letelepedett emberek nagy szeretettel, hozzáértéssel, gondoskodással művelték a földet, a szőlőket, erdőket, megélhetésük forrását, és évszázadokig apáról-fiúra szállva az utódok is folytatták ezt a tevékenységet. Sajnos napjainkban már a műveletlen területek dominálnak, a megélhetés sokak, a többség számára már nem a földben rejlik, hanem az iparban,s ez hozta az elidegenedést a földtől és vele ember- társainktól is.

Következik a település néveredetében is közrejátszó Alacskay család története 1280-tól 1633-ig, családfák alapján, különböző oklevelek, iratok, feljegyzések segítségével, s ezek által, nyomán,a település fejlődése is kirajzolódik. Majd a település földtörténete, benne éghajlat, domborzat, vízrajz, geológiai térképe, és ezek elemzése, vizsgálata következik. A talaj rétegeinek folyamatos változása az alapja a szénbányászat kialakulásának térségünkben, bekapcsolódva az országos hálózatba. Az őstörténetben olvashatunk a neander völgyi embertől a keltákon keresztül, melyek vasat is bányásztak erre felé, a keleti szarmaták és germán kvádok csoportjain át a császárkorig, a különböző régészeti leletekről és történelmi események kihatásairól. A fellelt régészeti leletek nagy része általában a környező települések pl. Radostyán, Sajószentpéter területeiről származnak, feltételezve, hogy ezt a völgyet is ugyanúgy használták az őslakosok. Ezek az ún. szórvány leletek, melyeket még Nagy Gábor lakótársunk talált a település határában. Az ország történelmének szerves részeként, a fellelt dokumentumok segítségével a történész urak részletesen taglalják a falu kronológikus fejlődését, kezdve az 5-10 házból álló Alacskay család falujától az egyre terjeszkedő, betelepülő és új birtokosok által bővített és kiépíttetett településig. Természetesen vidékünkön is dúltak hódítások harcok, népvándorlás, felégetés, török megszállás, fosztogatás. Cserélődtek birtokosok és jobbágyok egyaránt. Mindezek a korabeli adózási és birtoklevelek alapján jól nyomon követhetők.
A Mária Terézia –féle úrbérrendezés, jobbágytelek szabályozása és védelme, majd pedig a 19. század második felének fő eredménye a tagosítás, telekkönyvezés, birtokkönyvek létrehozása és ezek leírásait tartalmazza több fejezet a könyvben. A református egyház település történetét is olvashatjuk a kezdetektől a bővítési, felújítási munkálatokon keresztül sorrendbe állítva napjainkig. Részletezve pl.botrányokozók és törvénysértők megbüntetéseit, helyi törvények alkotását, a főgondnoki/főkurátori/ személy kiválasztását, templomi asszonyi székek elosztását, adományokat, a konfirmációs adatokat, az alacskai református egyházközösség ingatlan és ingó vagyonának leltárait, a templom, a parókia, az iskola javainak felsorolását, a településen szolgálatot teljesítő lelkészek és oskolamesterek, tanítók névsorát. Különböző levéltári, anyakönyvi dokumentumok alapján a település lakóinak keresztnév szerinti megoszlását, születések számát, keresztelések, házasságkötések, halálozási számok és okok, adatait évekre visszamenőleg. Kielemezve ezen statisztikai adatokat többféle irányból megközelítve pl. életkor,akciórádiuszok szerinti vizsgálódások,összevetések.

Ezek után a századfordulón lévő közigazgatási munkát ismerhetjük meg a képviselő testületi jegyzőkönyvek alapján, számba véve 1889-1909 időszakában, mi foglalkoztatta, milyen problémákkal küzdött meg a falu vezetése. Ilyenek voltak pl. adó hátrálékok behajtása, közös legeltetés, kisbíró fizetése, ki települhet be a faluba, a kocsma tulajdonos váltásai, vagy éppen ilyen tényfeltárás, hogy az 1901-2 évi tél gyenge volt, a jégvermek üresek, elszaporodtak az egerek, vagy 1908-ban tavasszal a hernyók tették tönkre a gyümölcsösöket.

Már említettem, a földrajzi adottságok és geológiai felmérések alapján, hogy térségünkben is a szénbányászat, mint megélhetési lehetőség megjelent a földművelés mellett. A 18. és 19. században indult be a borsodi kőszénbányászat, s ebbe az országos vér/szén/-keringésbe csatlakozott az először Szirmay gróf által indított kutatás és későbbi kitermelés, majd az állandó anyagi gondok miatt a Magyar Általános kőszénbánya Rt/MÁK/ irányításával futott fel a termelés. Mindezekről alaposan összeállított történeti visszatekintést olvashatunk Az alacskai bányák története című fejezetben, teljes bányakronológiával kiegészítve, indulástól-bezárásig. Sajnos erről a bányász időszakról egyre kevesebb falubelink tud már beszélni, emlékezni, hiszen nem egy komfortos körülmények között kényszerültek megkeresni a létfenntartáshoz szükséges anyagiakat, hogy az egészségük elvesztése, megromlása árán teremtsenek jobb létet családjaik számára, akár életük kockáztatásával is. Tisztelet a bányászoknak!

Külön fejezet foglalkozik a kastély egykori tulajdonos családjával, a Miklós család történetével, kapcsolatával a településhez, Miklós Ödön, mint az általános iskola névadójának és leszármazottainak élettörténetével, faluhoz való kötődéseivel, a kastély történetével. Az utolsó fejezetek között a II. vh. utáni mintegy 70 év történéseiből kapnak válogatást a különböző dokumentumok alapján rekonstruált eseményekből. Sok statisztikai adatot használtak fel az alkotók ezen időszakban lévő történések felelevenítésében, mint pl. az iskola államosítása, házingatlanok állami tulajdonba kerülése, az 1956-os forradalom utáni üldöztetésekről, a település szocialista időszakának fejlődési fázisairól, a bánya bezárásáról és annak következményeiről/öngyilkosságok/. Valamint egy válogatás a helyi szóbeszédekből, pletykákból, népszokásokból.
Ez az utolsó fejezet, úgy érzem a legemberközelibb, hiszen igazán ezek az emlékek, amelyek még a mai élő lakótársainkban is fellelhetők. Emlegetjük őket, nosztalgiázunk velük. Nem tudom, az egyes még több generációs családokban mesélnek-e a nagyszülők vagy dédszülők az unokáknak a régmúlt időkről, egyáltalán érdeklődnek-e a gyerekek, az ifjúság ilyen irányba, mert nagyon jó lenne, ha ezek az emlékek, bár nem minden átélve, de hallomásból is tovább fennmaradnának. S ennek mintegy megerősítéseként szívből ajánlom ezt a könyvet, forgassák minél többen és többet, ifjak és idősek, mert múltunk nélkül nem lesz jövőnk! A ma élő nemzedéknek már csak így tudunk emlékeket átadni, de tegyük meg, mert ezek nélkül silány, értékmentes életük lesz! A történelmet csak úgy lehet megszeretni és megérteni, ha nem száraz adatokat olvasunk, magolunk, hanem elbeszélések, beszélgetések, emlékezések útján, általuk jobban megmaradnak bennünk és utódainkban.
Tegyünk azért, hogy ez a kis zsákfalu közössége még nagyon sokáig fenn maradjon és erősödjön!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Fábián Zoltánné – Almási Györgyi

könyvtáros