Tavaly – hagyományteremtő szándékkal – rendezték meg szeptember 27-én országszerte a „Itthon vagy! Magyarország, szeretlek!” elnevezésű programsorozatot, aminek fő látványossága és „kötelező eleme” az esti tűzgyújtás. Ehhez jelentős állami támogatást adnak, amit csak ezen a napon lehetett elkölteni különböző előadókra, programokra.
Alacskán a szüreti felvonulásnak már régi hagyományai vannak. Nem kellett mást tennünk, csak az időpontokat egyeztetni, a felvonulásunkat – az elnyert kb. 190.000.-Ft segítségével – még látványosabbá tenni. Polgármesterünk azon az állásponton volt, hogy ezt a pénzt elsősorban a gyerekek szórakoztatására kell fordítanunk, hiszen ők táncolják végig a falut, szórakoztatva bennünket.
(A képgaléria megnyitásához kattintson a képre)
Sikerült a Perecesi Fúvószenekart meghívni, akik a felvonulás kísérése előtt egy kis térzenét adtak a Kastélykertben. A Turmixos lányok is bemutathatták frissen szerzett zászlós mazsorettbotjukat, amiket ördöngős ügyességgel forgattak. Az idén egy berentei pónilovas fogat mellett szamaras szekér is végigvonult a falun. A saroglyában lapult a boroskanna, amiből a poharakat töltögették. A nézőseregnek volt is mire innia, mert a kínált kalács az idén különlegesen finomra sikerült.
A szülőknek hála az óvodás és iskolás gyermekek ehettek, ihattak kedvükre, mert bőségesen volt mindenféle sütemény és ivólé. A nézőktől is kaptunk édességeket, amiket – mivel több nap, mint kolbász – majd apránként beosztva eszegetnek meg a gyermekek.
A pihenés után két művészi vénával megáldott kolléganőm arcot festett és csillámtetkót készített a gyerkőcök kívánságának megfelelően. Pista bácsi is megjelent és villámgyorsan hajtogatta a kutyusokat, galambokat, cicákat, kardokat a színes lufikból. A Csiribiri együttes zenés műsorába a gyerekek is bekapcsolódhattak. Együtt táncoltak, énekeltek az előadókkal.
Az sem zavart bennünket, hogy közben beesteledett. A nyáron nyert hangtechnika mellett óvóbácsi a fénytechnikát is összeszerelte, így színes fényárba öltözött a kastély udvara. Egy kis rögtönzött diszkó után meggyújtottuk a tábortüzet.
Zenével, énekléssel és beszélgetéssel ért véget a Szüreti nap Alacskán.
Aki ott volt, jól érezhette magát – aki nem hiszi, jövőre jöjjön el!
Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy milyen sok feladattal és munkával jár egy ilyen rendezvény megszervezése. A tüzet a közmunkások állították össze, ők segítettek a székek és padok mozgatásában. Elek János nem csak kínálgatta a bort – Tóth Tibor és Tóth Tamás segítségével -, hanem fel is ajánlott 5 litert. A kalácsot – mint minden évben – most is Tóthné Németh Krisztina sütötte és kínálta. Jegyző úr intézte a berentei pónifogatot, Tóth Balázs a szamaras szekeret. Kiss Károly a teherautót bocsátotta a rendelkezésünkre. Köszönettel tartozunk a szülőknek, akik sok sütit és ivólevet hoztak. A Turmixos lányok mindig feldobják a rendezvényeinket. A gyermekek zenéjét Mezey Attila tette hallhatóvá, Nagy István a lufihajtogatást ajánlotta fel a gyermeknek. Bodnár-Kovács Éva és Ujlakiné Kató Krisztina fáradhatatlanul varázsolta az aprónép arcára és karjára a különböző figurákat. Polgármesterünk gondoskodott a fúvószenekarról, hozta az üdítőket, a pogácsát és – természetesen – intézte az anyagi dolgokat. Köszönet mindenkinek!
M.E.